Álmomból hamar felriadtam, ugyanis Harry kopogtatott az ajtómon. Mivel erőm nem volt kikecmeregni szeretett puha ágyamból és ezt ő is gondolhatta, beengedés nélkül lépett be az ajtón. Kedvesen köszönt és ébresztgetni próbált. Erre a gesztusára, csak hogy idegessé tegyem, magamra húztam a takarót és elfordultam a másik oldalamra. Tudta, hogy csak húzom az agyát ezért az ágyam szélére ült és lassan ébresztgetett.
- Abbie ébredj! Indulnunk kell! - mondta miközben a takarót próbálta lefeszegetni rólam.
- Mégis hova? - kérdeztem az álmosságtól rekedt hanggal, értetlenkedve, ugyanis tényleg nem értettem hova kell mennünk.
- Hogy-hogy hova? Nem mondtam tegnap? Bemutatlak a One Directionnak!- Ettől a mondatától az egekben jártam. Meglepődve felültem ágyamból és akaratlanul is a szám elé tettem a kezem.
- Hogy mi??- értetlenkedtem továbbra is.- Mi okod van pont engem bemutatni?- tettem fel egy elég bugyuta kérdést.
- Ha nem öltözöl gyorsan inkább anyukádat viszem!- fenyegetett sajátos humorával. Gyorsan kipattantam ágyikómból, kinyitottam szekrényemet valami ütős cuccot keresve.
Hosszú keresgélés után végül is erre jutottam: http://www.polyvore.com/cgi/set?id=120101757
- Gyönyörű vagy, de most már aztán menjünk!- mondta türelmetlenkedve. Megfogta a kezem és együtt száguldottunk le a lépcsőn, majd beszálltunk Range Roverébe. Gondosan bekötöttük öveinket, majd csak mentünk... Mentünk... és mentünk. Már az időt is elfelejtettem számolni, mikor végre kikötöttünk valahol. Egy óriási ház volt. Szinte már luxus villa.
- Meg is jöttünk! - mondta megkönnyebbülten, majd rutinos mozdulatokkal állt be egy parkoló helyre. Kiszálltunk az autóból és befelé vettük utunkat.
- Ez a One Direction-ház!- nyitott ajtót, és a bent látottaktól még jobban elállt a lélegzetem. -Ennyi a reakciód, picúr?
- Gyönyörű itt minden! Csak eléggé szokatlan.- magyaráztam szótlanságom.
- Ne aggódj, hamar meg fogod szokni. - Jézusom... ezt vegyem úgy, hogy gyakrabban elhoz majd ide? Reméltem.. Ahogy egyre beljebb kerültünk pár fiú nevetését lehetett hallani. Egyre izgatottabb lettem, ugyanis világéletemben igaz directionernek tartottam magam.Erre egy lapáttal az is rátett, hogy az Harry Styles gyerekkori legjobb barátom. Hazz lépett be először a terembe, ahol a fiúk voltak, majd utána én is.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Srácok, Ő itt Abbie. - mutatott be, majd mindenki 2 puszival köszöntött. Felemelő érzés volt kedvenc együttesem tagjaival szemtől szembe állni.
- Szóval Abbie... Mesélj magadról! - érdeklődtek. Elmondtam szolidan életem történetét, majd a konyhába invitáltak. Ott egy csodálatos ebéden vettünk részt. Végig vigyorogtam, mint a tejbetök, ezt biztos ők is észrevették. Az evés után egy stúdió féleségbe mentünk. Énekeltek pár dalt, majd Harryvel elköszöntünk, és hazafelé vettük utunkat. Én előbb beszálltam az autóba, mint Hazz. Ő még valamit beszélt a srácokkal. Valószínűleg rólam volt szó, mert feltűnően engem néztek. Érdekelt a dolog... Hazafelé nem tudtam levenni a szemem Harryről...
- Mi olyan érdekes rajtam? Leettem magam?
- Nem... Aranyos vagy. - mondtam fülig érő vigyorral, majd arcára nyomtam egy puszit. - Köszönök mindent! - hálálkodtam, ő pedig félre állt az út mellé. Először nem értettem miért, de késve észleltem, hogy megjöttünk... - Hát akkor... Szia! - köszöntem el, majd becsaptam a kocsiajtót magam után. Vajon baj, hogy megpusziltam? Nem tudom.. Boldogan rohantam be az ajtón, és hosszú mesélésbe kezdtem a mozgalmas napomról szeretett családomnak.
